Természetesen nem. Az X-díj, teljes angol nevén Ansari X Prize, egy 10 millió dolláros jutalom annak a nem állami szervezetnek, aki először képes embert juttatni az űrbe két héten belül kétszer, egy újra felhasználható űrjárművel.

Az X Prize egy alapítvány, amely olyan díjak létrehozására jött létre, amelyek serkentik az innováció folyamatát, főleg a civil szférában. A szervezetet Peter H. Diamandis hozta létre. Az első díj, amely az űrugrást tűzte ki célul, egyik legnagyobb adományozója Anousheh és Amir Ansari volt. Ők több millió dollárt ajánlottak fel, így tiszteletükre a díj örökölte nevüket. A fent említett emberek életútja külön cikket érdemelne, érdemes rájuk keresni a neten.

Az ötlet nem új keletű. 1905 és 1935 között több száz hasonló jellegű díj ösztönözte a repülés fejlődését. Közülük az egyik leghíresebb az Orteig díj. Raymond Orteig hotel mágnás 25 000 dollárt ajánlott annak, aki megállás nélkül New York-ból Párizsba repül. Végül 1927-ben Charles Lindbergh véghezvitte a történelmi jelentőségű utazást.

Miért jó egy ilyen díj? Lindbergh 25 000 dolcsit kapott. De 9 csoport próbálkozott megoldani a feladatot, összesen 400 000 dollárt szórva el. Lindbergh megmutatta, hogy egy kis, hozzáértő és vállalkozó szellemű csapat képes olyan célok elérésére, amely egy állami szervezetnek is becsületére válna. Ragaszkodott az egy gép egy pilóta elképzeléséhez, és aprólékos munkája meghozta a sikert. A repülés után bejárta Amerikát, sok embert állítva a repülés ügye mellé.

Ezt mi sem jellemzi jobban, mint hogy az USA-ban a pilóta jogosítványok igénylése 300%-kal, a bejegyzett repülőgépek száma 400%-kal emelkedett 1927-ben. És ami még fontosabb, hogy a légiutasok száma 1926-tól 1929-re 5782-ről 173 405-re nőtt. Ez 30-szoros növekedés! Nem arról van szó, hogy a technológia ekkorát fejlődött ezekben az években, hanem arról, hogy Lindbergh tette megváltoztatta az emberek repüléshez való hozzáállását. Megmutatta, hogy a repülés elérhető mindenkinek. Végül mára a repülés iparága 250 milliárd dollárra nőtte ki magát.

Az űrkutatás, űrutazás eddig alapvetően államilag finanszírozott fejlesztésekre épült. Az első X-díj ennek megváltoztatására jött létre. A 10 milló dollár sok vállalkozó szellemű embert és társaságot vonzott, de végül a Burt Rutan repülőgéptervező és Paul Allen a Microsoft társalapítója által fémjelzett Tier One (Első lépcső) program nyerte a versenyt.

Burt Rutan és Paul Allen
Scaled Composites, LLC jóvoltából

A Tier One két kompozit építésű repülőeszközt takar. Az űrbe jutás két lépcsőben valósul meg. Először a White Knight (Fehér Lovag) nevű teherszállító repülőgép hasa alatt a SpaceShipOne-nal 14 000 méter magasba emelkedik. Itt az űrhajó leválik, egy rövid ideig siklik a levegőben, majd begyújtják a rakétahajtóművet. Ez legfeljebb 80 másodpercig biztosít tolóerőt. A rakéta kiégése után az űrhajó tehetetlenségi pályán emelkedik tovább, ami azt jelenti, hogy a bent ülők súlytalanságot élnek át. Eközben elérik a 100 km-es magasságot, ahol a jármű elindul a Föld felé.

A SpaceShipOne egyik zseniális tulajdonsága, hogy a gép vezérsíkjainak szöge változtatható a gép törzséhez képest. Így visszatéréskor a gép légellenállása nagyban növelhető fékezés gyanánt, a gép 3,5-szeres hangsebességgel tér vissza a légkörbe. Az utolsó szakaszban a SpaceShipOne vitorlázó repülésben közelíti meg a repteret, majd leszáll. Majd a néhány perccel később a White Knight is földet ér. Neki több időre van szüksége a magasságvesztéshez.

White Knight hasa alatt a SpaceShipOne-nal
Scaled Composites, LLC jóvoltából

Ezt kellett kétszer megismételni két héten belül ugyanazon gépekkel. 2004 szeptember 29. és 2004 október 4. az a két dátum, amikor sikerült a kiírt követelményeket teljesíteni.

Scaled Composites, LLC jóvoltából

100 km nem is tűnik olyan soknak, de ez a 100 km közel 30 millió dollárba került. De megérte, a sikeres repülések során Sir Richard Branson is beszállt az üzletbe, és már készül a SpaceShipTwo, az utód. Sajnos a hajtóműtesztek során 2007 július 26-án egy végzetes robbanásban 3-an meghaltak és 3-an megsebesültek. Egyenlőre nem tudni, hogy ez hogyan befolyásolja a program további sorsát.

Talán pár éven belül eljön az az idő, amikor a hullámvasutakra ráunt nagyközönség űrugrásokkal fogja kielégíteni adrenalin szomját.