Egyik este leültem 10 percre a tévé elé. Jó szokásomhoz híven, buzgón – 2 csatorna/másodperc – tornáztattam a készüléket. Egyszer csak egy régi ismerős látványa tárult elém. Egy a harmóniát és finom vonalakat kedvelők számára igen csúf szerkezet lógott a levegőben, néhány mamutfenyővel megspékelve. Számomra csodálatosan szép gép, a célszerűség és praktikum ötvözete: az S64 Erickson Air-Crane.

Egy légidaru amely 11 tonnát képes felemelni 22 méter átmérőjű főrotorjával, és két egyenként 4500 lóerős Pratt & Whitney hajtóművével. Mi fér bele 11 tonnába? Tűzoltás, GSM tornyok építése, óriási villanyoszlopok emelése, daru építés az esőerdő közepén, nehezen megközelíthető helyeken balesetes autók mentése, kivágott fák szállítása.

A személyzete 2 fő. A pilóta néha az ablakon kihajolva táncol a géppel. A szálfákat több tíz méteres magasságból kapják fel a hidraulikus karom segítségével. Van egy hátrafelé néző kezelőállás is a gépen. Ezt GSM tornyok építésénél használják, ahol nemcsak a pontosság a lényeg, hanem a tornyokon dolgozók biztonsága is. Ilyenkor egy speciális felfüggesztéssel kötik a terhet a gép alá, amely lehetővé teszi a nehéz elemek precíz illesztését.

Érdemes böngészgetni a neten, hihetetlen fotók találhatók. A műsorban elhangzott néhány adat, kb. 2200 liter fogyaszt óránként, ha használni akarjuk, óránként 140 000 dollárba kerül. Egy nap alatt 1000 szál fát képes elhordani, ami 5 millió dollár hasznot hajt. Ezek után úgy vélem, nem fogom igénybe venni mondjuk költözködés céljára.