A 90-es évekre már úgy tűnt, nem nagyon van rejtett csapda a jegesedés jelenségében. A tapasztalat azt bizonyította, hogy egy rendkívül veszélyes, de elkerülhető illetve kezelhető jelenségről van szó.

A szárnyak, vezérsíkok, légcsavarok belépőéleire és az áramlással közvetlenül találkozó felületekre rakódó jégréteg eltávolítására több módszer létezik, ezek bevált mindennapos eljárások. A jégtelenítő rendszerek minden repülőgépen megtalálhatóak, amelyek jegesedéses körülmények között is repülnek.

Így, ha a jegesedés katasztrófát okozott, azt szinte mindig emberi mulasztás, vagy a repülőgép felszállása előtti jégtelenítés elmulasztása miatt történt. A 90-es évek közepén egy katasztrófasorozat rávilágított, hogy bizonyos esetekben mégsem tudunk eleget erről a folyamatról. Ez a szerencsétlenség sorozat a turbólégcsavaros gépeket érintette elsősorban.

1997 januárjában egy Embraer EMB-120RT típusú repülőgép járt szerencsétlenül a szárnyra rakódó jégréteg miatt. A Comair társaság Detroitba tartó gépe a reptér megközelítése során zuhant le. A szárny belépőélét érő túlhűlt vízből a 2100 méterről és 1200 méterre történő ereszkedés közben vékony jégréteg képződött, amely – ezt csak feltételezés, de igen valószínű – a szárny felső felületén jéggerincet képzett, alaposan megváltoztatva a szárnyprofil viselkedését.

A pilóták a süllyedés közben nem vették észre a repülési tulajdonságok megváltozását, mivel az ekkor még autopilóta által kontrollált gépnek nagyobb sebességtartaléka volt. Az irányítás utasítása alapján azonban 150 csomóra kellett csökkenteniük a sebességet. Eközben egy jobb, kicsit később pedig egy bal fordulót kellett végrehajtaniuk.

A bal forduló közben a sebesség 150, majd 148 csomóra (~275 km/h) csökkent. Ez a sebesség már közel volt a repülőgép – fékszárnyak kibocsátása nélküli – átesési sebességéhez, bár normális körülmények között nem érte volna el azt.

A szárnyra rakódott jég azonban eltorzította az ilyen sebességen még repülő szárnyprofil körüli áramlást és a repülőgép kezdett “lecsúszni”, vagyis a balra bedöntést folytatva a dőlés nőtt. Eközben a sebesség is tovább csökkent. A kapitány észlelve az átesés veszélyét rákiáltott a gépet vezető másodpilótára, majd azonnal teljes gázt adtak, de ekkor már késő volt. Az élesen balra dőlő gép irányítása ekkor már nem volt a kezükben.

A dőlés tovább nőtt, majd a gép leadta orrát és zuhanni kezdett. A meredek szögben zuhanó gép hossztengelye körül jobbra-balra billegve másodpercekkel később a földbe csapódott. A 26 utas és 3 főnyi személyzet nem élhette túl a szerencsétlenséget.

A kivizsgálás megállapította, hogy a repülőgép jegesedés következtében zuhant le. Az NTSB meglepő eredményekre jutott, ami a hasonló géptípusok engedélyeztetési eljárásait illeti.

A sorozat korábbi irásai:
1. Hogyan tanul a repülés a katasztrófákból?
2. Ütközés a földön
3. Csúcsforgalom a reptereken
4. Kényszerleszállás Londonban
5. Repülés kormányok nélkül
6. Repülés kormányok nélkül – a vizsgálat