Wilgáról kaptam fotókat, amely felidézte utasként a típussal való első repülésemet.

A Wilga még a régi MHSZ időkben a repülőklubok napszámosa volt. Használták vontatásra, kiképzésre, három utas repülhetett vele. Én a kilencvenes évek második felében Budaörsön egy vontatás során ismerkedtem meg vele.


Akkor már néhány éve évente több repülőnapra jártunk, sokféle kisgéppel, leginkább Cessnával repültem utasként, de a Wilga még addig kimaradt, bár távolról az égi traktor jellege miatt úgy szívesen is meg nem is beleültem volna.

Budaörsi repülőtér körépülete felújítása körül ügyködtem, s így az ottaniak meghívtak egy vontatásra. Induláskor erősen bekötöttek a jobb ülésbe, akkor azt még nem értettem, kedvesen mondták, hogy ne nyúljak semmihez, majd nekilódultunk a kifutónak.

Érződött az erőlködésen, hogy pótkocsival megyünk, kicsit bennem is volt a félsz, mi lesz, ha a mögöttünk levővel valami baj lesz. Bár eszembe jutott, hogy akkor a Wilga pilótája megszabadulhat a kötéltől, így a nagy ablakon inkább gyönyörködtem a budaörsi hegyek szépségében.


Lassan, prüszkölve-erőlködve, sokszor szinte megállva csavartunk fel emlékem szerint ezer méterre, ahol egy billegtetés után a vitorlázó rendben leoldott. Majd mind a golyó a puskából, szinte rázuhantunk a repülőtérre. Ekkor megértettem, miért kötöttek be, mert a zuhanásban állandóan el akartam az ülésből emelkedni.

A képek nagyíhatóak, kattintson!

Leszállás után elmondták, hogy a zuhanva lecsapás az élvezet mellett olcsóbbá, no meg gyorsabbá is teszi a vontatás befejezését, mert kiszállásomkor már a következő vitorlázóra akasztották rá a vontató kötelet.

A képeket Horváth Zsolt küldte a Malév Aeroclub gépéről.

Ajánlott link:
Pantair