Red Bull Air Race élmények Kazanyból
A hétvégén Oroszországban tatár földön Kazanyban jártunk, ahol a Red Bull Air Race idei ötödik futamát rendezték. Tegnap este érkeztünk haza, most az élményekről beszélnénk, aztán majd két naponta jönnek a videók, beszélgetések, képtárak.
Találkoztunk egy japán tv riporterrel, aki az edzés és kvalifikációs napon egy mobiltelefonról közvetítette a versenyt, milliónál nagyobb követővel a csatornáján. Ez adta az ötletet, hogy a versenynapot én is az Instagram Csatornánkon adtam le egy-egy perces blokkokban, utólag is meg lehet nézni.
A versenypálya egy belső tóban szép helyen volt felállítva, ha rajtam múlott volna, én a műrepülő elem, a visszafordulásos félkubáni figura után már nem a korábbi, az óramutató járásával azonos, hanem ellentétes módon kerültettem volna a kapukat. Mert igy a győztesek vonatkozásában legalább 30-szor láttuk ugyanazt a félkört.
A szél miatt a versenynapon kívül hullottak a kapuk, a sajtóteraszhoz legközelebbit legalább tízszer kellett újra állítani úgy, hogy a kaput elcsapó versenyző gyakorlása alatt már nem állítottak fel azokat. Egy dráma is a kapu elcsapásához kapcsolódik, hiszen a 2016 évi világbajnok, a német Matthias Dolderer elegáns repüléssel nyerte meg a kvalifikációt. Aztán másnap szélcsendben, az első párbajban remek idő közben a szárnyával elvágott egy kaput, és a két másodperces büntetés miatt végleg kiesett.
Vele ellentétben a cseh Martin Sonka szenvedett a verseny előtti napokon, valami miatt nagyon lassú volt. Vasárnap délelőtt beszéltünk vele a katlanban, egy gyorsasági motor versenypályán, itt állítottak fel a boxokat és rendezték be a versenyrepteret. Panaszkodott, hogy nem találják a jó beállítást, a csapat tagjai könyékig benne voltak a gépben, szereltek ekkor is. Aztán Sonka délután mind a három futamban imponálóan vert mindenkit, és Budapest után újra a dobogó tetején állhatott. Győztes repülése a videónkon.
A másik ilyen fix ember, aki mindig hozza magát, az amerikai Michael Goulian. Az idén szinte mindig benne volt a legjobb négyben, a szezon elején Abu Dhabiban nyert is, most második lett és visszaszerezte összetettben az elsőséget. Ami neki kedvező, hogy még lesz két amerikai futam a szezon végén, neki az hazai pálya.
Dolderer mellett a tavalyi világbajnok, a japán Yoshi Muroja is szenved ebben a szezonban. Kazanyban jó időket ment, a második párbajban az ideje alapján a legjobb négy közé írták ki, aztán csak egy iramodó pilótát láttunk a ledfalon a reptérről oda, ahová a király is gyalog jár. Yoshi utólag büntetést kapott, talán a G erő maximum túllépése miatt, így a mezőny harmadik világbajnoka, Kirbly Chambliss éppen hogy bepattant a gépbe, és máris hozott egy harmadik helyet.
Üdítő színfolt volt a nap negyedik helyezettje, a spanyol torreádor, Juan Velarde, aki csak szépen verte a nagyobb neveket, bár neki csak egy Zivko Edge 540 V2, korábbi sorozatú gyengébb gépre telik még, az egész mezőny meg szinte V3, vagyis a modernebb változattal repül.
A kazanyi futamra szolid betét műsort szerveztek, bár az orosz ikon, Szvetlana Kapanyina világbajnoknő műrepülése nagy közönségsikert aratott. Kár, hogy talán csak kétszer jött le a kapuk szintjére, úgy 15 méter magasra, meg háton is keveset repült, de ahogy dobálta a repülőgépet a magasban, de inkább mutatom róla a videómat.
Lesz-e új pilótanő a versenyben, ekörül is forrt a levegő, de itt nem veszem el az útitársam, a Hölgypilóták bloggerina elől a témát. Sajnos az utánpótlásban repülő kedvencem, az egy szem pilótanő, a francia Melanie Astles egy hajszállal lemaradt a dobogóról.
Egyelőre ennyi, a tatárföldi verseny részletek majd jönnek folyamatosan.
