Repülőgép boneyard a pihenőhelytől a szétbontásig
Repülőgép boneyard egy amerikai kifejezés a használatból kivont légi járművek tárolására, amely bárhogyan végződhet. A légitársaság visszaviszi őket a forgalomba, vagy eladják a gépeket másnak, átalakítják tehergéppé, netán kibelezik az alkatrészekért. Mivel a száraz sivatagi éghajlat megakadályozza a korróziót, így a gépek ide repülnek a forgalomból való kivonás után.
A Mojave sivatagban vagyunk Kaliforniában. Ez egyébként egy működő kísérleti és űrreptér is, ami nélkülözhetetlen ezekhez a létesitményekhez, hiszen ide a repülőgépek saját lábon jönnek, vagyis repülnek.
Akik tárolásra jönnek, azoknál a hajtóműveket és az ablakokat fehér fényvisszaverő anyaggal burkolják be, hogy ne ártson nekik a sivatagi szél és a napközbeni verőfény, hogy ezzel a szép magyar kifejezéssel érjek.
Megbomlott a valamikori katonás rend, néhány nem pontosan a sorban álló gép talán már áldozatul esett az alkatrész kereskedőknek.
Egyik kedvencem a Connie, vagyis a Lockheed Constellation transzkontinentális utasszállító repülőgép, ez éppen a Trans World Airlines keretében repült. Maga a típus Howard Hughes, különc milliárdos miatt született a második világháború előtt. Hughes főrészvényese volt a TWA-nak és le akarta győzni a Pan American vezérét Juan Trippe-t, aki akkor a klipper hidroplánokkal már uralta az óceánok közötti utasrepültetést. Hughes egy 40 utasszékes majdnem 6000 kilométer hatótávolságú, több mint 500 km/h utazósebességű olyan gépet terveztetett a Lockheednek, amely kecses hajlított formájával mindenkit elbűvöl majd a világon. A Breitling támogatásával nálunk Európában is repül még egy ilyen elegáns Connie abból a több mint 800 darabból, amit legyártottak, a végén 100 személyesre fokozva az utas teljesítményt.
A képen a hátsó traktusokban látható néhány korábbi kabin, amit ma valószínűleg alkatrész raktárnak használnak. A Jumbo alatt meg egy konténer, lehet hogy ott az iroda. Ne feledjük, hogy a repülésben minden alkatrész erősen bizonylatolt, a hatóság által engedélyezett abszolút és egy meghatározott számú repülési ciklus szerinti ideig építhetőek be más gépekbe. Akinek van kedve, írja meg itt alul, hogy mi az a repülési ciklus?
A képen a Boeing B727 gépei, amelyek a három hajtóművükkel a belföldi forgalomra lettek fejlesztve. Amikor kitellett az idejük a személyforgalomban, akkor az ablakok lezárásával tehergép lett belőlük. Következő életükben elvesztették a hajtóműveik egy részét és talán ma már várják a szétbontást.
Itt párba állítottam két nem mindennapi repülőgépet. Balról egy Harrier, az angolok helyből felszálló sugárhajtású vadászgépe, jobbról pedig egy kétszintes klasszikus, a Boeing B377 háború után szolgálatba állított óceánjárója. a Stratocruiser. Juan Trippe válasza volt ez a Connie-ra, amikor ő is áttért a hidroplánokról a szárazföldi gépekre. Az alsó fedélzeten társalgó, emeletes ágyak várták az összesen több mint 100 utast, 1000 kilométerrel nagyobb közel 7000 kilométer hatótávolságra picit gyorsabban. A Boeing beleadta ebbe a típusba a B29 négyhajtóművel stratégia bombázó, a Repülő Erőd és a C97 óriás katonai szállítógép során szerzett tapasztalatait.
A vég kezdete, Jumbo maradványok még egyben….
…aztán már csak a kisebb darabok emlékeztetnek még egy hajdani levegő urára.
A kaliforniai szabadtéri repülőmúzeum kivételesen egyébként látogatható. Sőt, minden hónap egy szombatján beengedik a kalandra vágyókat, akik szabadon ugrálhatnak a repülőgépekről vagy azok között.
Végül a képek után egy videó:
