Pan American hidroplánokkal az óceánokon át

A harmincas évek második felében a Pan American Airways klipperei kínáltak először az egyszerű utasnak több irányban menetrend szerinti óceánátrepülést. A Pan American hidroplánokkal kezdte Juan Trippe felépíteni azt a ma egész világon ismert légitársaságot, ami 25 évvel ezelőtt tűnt el a történelem süllyesztőjében.

A Pan Am légitársaság egész működése során egy ikon volt a közforgalmi repülés történetében. A légiutas-kísérők egyenruhái évtizedeken át divatot diktáltak, a sugárhajtású korszakban a Pan Am Boeing B747 Jumbo fogalommá vált. Mindez a háború előtti kezdetekből nőtte ki magát, amikor a nagy hidroplánokkal Trippe megteremtette az óceánok közötti közforgalmú repülést.

Trippe Charles Lindbergh-et, a világhírű óceánátrepülőt vette fel technikai tanácsadónak, akinek segítségével három neves repülőgépgyárat – a Sikorsky-t, a Martin-t és a Boeing-et – is a harmincas évek kezdetétől rávettek a hidroplánok folyamatos fejlesztésére, egyre nagyobb teljesítményt követelve.

Egy felszállással öt-hatezer kilométer hatótávolság, minimum 300 kilométer óránkénti sebesség, legalább harminc utas luxuskörülmények közötti szállítása – ezek voltak akkor a minimumkövetelmények. Ha repült órában nézzük, akkor az utasok egyfolytában majd egy napot repültek, ággyá alakítható fotelek tették versenyképessé a légi utazást a luxus-óceánjárók kényelmével szemben.

A követelmények fokozatosan voltak elérhetőek, ezért a hidroplánokat a 19. század gyorsjáratú vitorlás hajói nyomán klippereknek nevezték el, amelyek akkor szigetek közbeiktatásával hajóztak a földrészek között. A száz éve kipróbált megállókat a nagy hidroplánok is használták, velük Trippe megduplázta a hatótávolságot. Charles Lindbergh a szintén pilóta feleségével kisgéppel kutatta fel az újabb útvonalakat.

Hawaii Clipper, a pilóták és a tisztek fess egyenruhában

Marketing zseniként az üzletember a klipperek személyzetének hajózási fazont adott, ezzel máig hatóan ő fektette le a repülés megnevezéseit. A bőrdzsekis, sálas, bőrsapkás pilóta kinézetet – ezzel hogy versenyezhetett volna a luxus óceánjárókkal – elegáns és a tengerésztisztekre emlékeztető ruházat váltotta fel. Átvették a tengerészeti rangokat is, ekkor alakult ki a kapitány, első tiszt, rádiós, mérnök rang a repülésben, de a repülőgépnek is jutott fedélzet, utaskabin és egyéb hajózási elnevezés. Sőt a gépek megvilágítása is az ottani mintát követte.

China Clipper érkezik Manilába, az emberek futottak ki otthonaikból, hogy lássák

A hidroplánok indulása, érkezése az óceánjáró hajókhoz hasonlóan felért egy népünnepéllyel. Az utazás közben a repülőgép belső tere a folyamatos luxus szolgáltatások színtereként hol étterem, hol szalon, hol hálóhelyiség volt, egyenruhás személyzettel. A kapitány menet közben kijött a pilótafülkéből, elbeszélgetett az utasokkal.

A társaság főként Amerikában olyan hidroplánkikötőket épített, ahol a gépek egy rámpán kijöttek a vízből, az utasok száraz lábbal szállhattak fel a repülőgép fedélzetére – hogy egy újabb honosított tengerészeti kifejezéssel éljek.

Az első klipper 1935-ben indult el Kína felé, majd a térség további államaiba. Aztán következett Dél-Amerika, majd Ausztrália és Európa is. Közben létrejöttek az erősebb Sikorsky hidroplánok, beszállt a Martin repülőgépgyár és 1938-ra a Boeing 314 gépe lett a csúcsmodell.

Boeing 314 Yankee Clipper, ez a hidroplán repült át először Európába

Juan Trippe vezérigazgatónak még a korábbi postaszolgálati időszakban sikerült kijárnia a külföldi útvonal-monopóliumokat, amiket a nemzetközi utasszállítás során is megtartott. Nem véletlenül lett a társaság logója a földgömb és a neve Pan Am.

Aztán jött a második világháború, amikor az óceánok hadszíntérré, a klipperek pedig csapatszállítóvá vagy repülő kórházzá alakultak át. A háborút követően aztán a repülő erődökön alapuló utasszállító-fejlesztések és a jetkorszak kiszorította a hidroplánokat a földrészek közötti repülésből.

A Boeing B747 Jumbo, feljárat a púpban található társalgóba, még több kép

Mit gondolnak, ki állt ennek a forradalomnak az élén? Természetesen Juan Trippe, aki tovább rendelte hatalmasat kockáztatva a minél nagyobb gépeket, a Jumbo nélküle soha nem jöhetett volna létre. Cége bukását szerencsére nem érte meg.

Képek: PanAm.org és Pinterest