Máltai idegenforgalmi miniszter a hidroplán repülés újraindításáról
Sajnos ritkán irhatok olyan politikusról Európában, aki támogatja a hidroplán repülést. Most megtört a jég, mert az elmúlt hónapban a máltai idegenforgalmi miniszter több rendezvényen kifejezte kormánya elkötelezettségét a hidroplán repülés újraindítása mellett.
Néhány éve az Atlanti Óceán partján Biscarrosse-ban az ottani hidroplán repülőnapon egy ebéden mellettem ült a Harbour Air Malta hidroplán légitársaság üzemeltetési vezetője, Barry Lightening kapitány. A helyi üzletemberekkel alapított máltai leányvállalat volt az európai terjeszkedés előretolt helyőrsége az akkor és ma is a világ legnagyobb hidroplán légitársasága, a kanadai Harbour Air-Westcost Air cégnek, amely több mint 100 hidroplánt üzemeltet. Néhány éve kizárólag Máltán lehetett csak Európában menetrend szerint hidroplánnal repülni, naponta kétszer a képen úszó géppel Malta és Gozó szigetek között.
A kapitány ebéd közben említette, szerveznek egy naponta délelőtti-délutáni járatot Málta és Szicília között, hoznák már a következő 14 személyes DHC3 Turbo Ottert. Meséltem neki, hogy pár éve utaztam ezen az útvonalon egy gyorsjáratú hajóval, ahol sok ember hányt a hullámok hátán sokszor százzal pattogó zárt kabinban, szívesebben mentünk volna mi is hidroplánnal.
A kapitány egyből kontrázott, mert ő is úgy érezte, hogy a hajósok ellenállásán rekedt meg az ügy vagy fél éve. Szerinte nevetséges, hogy a 28 utasos napi kapacitással a hidroplánok komoly konkurenciája lehetnének egy naponta háromszáz főnél többet szállító gyorshajónak.
A történet mégis úgy alakult, hogy a hidroplánok nemhogy Szicíliába, hanem két év után már a közeli Gozóra se repültek, visszavitték a Turbo Ottert Kanadába.
Málta a Como-i hidroplán madártávlatából
Ez jutott eszembe, mikor tegnap kaptam a hírt, hogy Európa hidroplán fővárosából, a Milánó melletti Como-i tóról egy rally keretében két négyszemélyes hidroplán több mint háromezer kilométert repült és leszállt a vízre a máltai főváros nagykikötőjében.
A rallyt a Como-i Repülőklub és a Máltai Hidroplán Pilóták szövetsége szervezte, és az érkezéskor Dr. Zammit Lewis miniszter újból kijelentette, hogy a máltai kormány elkötelezte magát a hidroplán repülés újraindítása mellett.
A helyi BOV bank szponzorálásával három hete tartottak egy konferenciát,
A máltai idegenforgalmi miniszter – a nyitóképen – ott is kijelentette, hogy megnyitják a kikötőket a hidroplánok előtt, kedvező szabályokkal idevonzzák a magántőkét, hogy itt alapítsanak légitársaságot, javító üzemet, hozzanak ide pilótaképzést, segítsék a turizmust. Nemcsak a hidroplánok, hanem általában a repülés területén is.
A konferencián a helyi tapasztalatokkal rendelkező Barry Lightening kapitány ismerősöm elmondta, mit kellene tenni azért, hogy az újraindítás terheit a belépők számára csökkentsék. Emlékeim szerint az egyik ilyen feltétel: ha Kanadában elég egy pilóta a 14 utast szállító Turbo Otter hidroplán repüléséhez, akkor itt Európában ne írjanak elő rá kettőt.
A konferencián voltak még további nagyágyuk is. A német Dornier Seastar hidroplánt gyártó cég vezérigazgatója, Peter Hermle a videón repülés és kikötés közben bemutatva ajánlotta a Turbo Otternél a kompozit elemek és a csónak test miatt hatékonyabb, de ugyanolyan kategóriájú vízre is szálló repülőgépét. A NetJets korábbi kereskedelmi igazgatója, Paolo Figueiredo pedig Portugáliában nagy szállodákkal és helyi befektetőkkel szervezett egy hidroplán repülési lehetőségeket megosztó platformot kétéltű Cessna 208 Caravan hidroplánok bevonásával. A portugálok is szívesen alapítanának egy új hidroplán bázist Máltán.
Végül a konferencián beszéltek arról, hogy az European Coastal Arlines horvátországi bukása, a hozzá köthető dán Nordic Seaplanes faltörő kos járata, vagy Berlinben a hidroplán repülés megszüntetése jelenleg Európában taszítja a hidroplán befektetéseket. Így a máltai kormány invitálása, kitárt karja a hidroplán repülés újraindítása felé még pozitívabbnak tűnik.
