ShinMaywa US-2 japán óriáshidroplánt vehet Franciaország

Érdekes tény, amikor az erdőtűz elhárítása ösztönöz hidroplánokkal kapcsolatos védelmi kereskedelmi tárgyalásokat, erre utaló hírekről olvastunk Franciaországból.

Nem akárki a tárgyalások kovásza. Egy olyan kereskedelmi ügynök, aki korábban francia hadiipari vállalatok tokiói leányának volt az elnöke. Fő érve, hogy 15 több mint az 5 és a tűzoltáson kívül tengeri mentésre is használható az eszköz.

Rébuszok helyett arról van szó, hogy ma Franciaországban Canadair 215 hidroplánokkal oltják az erdőtüzet, amelyek 5 tonna vizet képesek egy siklásban felvenni. A Marseille-t fenyegető idei erdőtűzben hatékonyabb lett volna olyan hidroplánokkal védekezni, amelyek ennek háromszorosát, 15 tonna vizet szippantanak egy siklásban. Ilyen kétéltű repülőgép az 50 tonna felszálló tömegű ShinMaywa US-2 japán óriáshidroplán.

A ShinMaywa japán központú konszern, amely többek között a Boeing B787 Dreamliner korábban elképzelhetetlenül behajló szárnya mellett reptéri „csöveket”, mozgatható beszállító kapukat, nehéz teherautókat, automata városi parkoló házakat, hulladék hasznosító telepeket is gyárt.

Az óriáshidroplán a gyár egyik fő terméke, amely három tulajdonsága miatt világelső. Három méteres hullámokban még képes üzemelni, míg például a Beriev Be-200 már két méteres hullámoknál feladja. De jól jött volna a Beriev sugárhajtású hidroplánnál ez a képesség, amikor nemrégen csak azért utaztam el Gelendzsikbe, mert a Beriev Be-103 kis hidroplán után meghívtak egy újabb repülésre, aztán a közel három méteres hullámok közbeszóltak. A japánok a magasabb hullámtűrő képességet az úszótest kiképzésével érik el, mert a hidroplán maga alá gyűri, elvágja a hullámokat.

A ShinMaywa US-2 óriáshidroplán másik világon egyedüli tulajdonsága a rendkívüli méretű rövid vízi felszálló és leszálló képesség. 50 tonnát kikapni a vízből 280 méteren? Pár méter híján ennyi vízi felszálló útra van szüksége egy négy személyes Cessna hidroplánnak, de az csak 1 tonna felszálló tömegű. Szinte hihetetlen. Mindezt egy háború előtti japán Kawanishi hidroplánoknál alkalmazott fejlesztéssel, a párnahatással érik el. Felszálláskor a hajtóművek lényegében levegőt fújnak a szárnyak alá és az így képződött párna gyorsan kiemeli a vízből a hajótestet, vagyis a gép törzsét. Leszálláskor pedig 330 méter elég az óriáshidroplánnak, mert a légcsavarokat fékező állásba állítják.

A többi jellemző közül a közel 500 km/h utazósebességgel repülhető majdnem 5 000 kilométeres hatótávolságot és a gyors funkcióváltást emelném ki. Ma főként haditengerészeti mentőrepülőgépként használják Japánban, 50 személyt képes a fedélzetére venni akár hordágyos elhelyezésben is. Mentő funkcióját alátámasztja, hogy repülhet akár 100km/h lassú sebességgel is, hogy könnyebben észrevegyék a tengerben rekedteket. A hidroplán gyorsan átszerelhető tűzoltó gépnek, 15 tonnás tartály helyezhető el a fedélzeten. Katonai alkalmazása során pedig rakétákkal, bombákkal, tengeralattjáró elleni támadó fegyverekkel, stb. szerelhetik fel.

A hidroplán bemutatása után térjünk vissza a körvonalazódó üzlethez. Lenne benne egy kölcsönösség, hogy a japánok az üzlet fejében vennének a francia Dassault repülőgépgyártól Falcon 2000 tengerészeti járőrgépeket. Egymás gépeibe pedig japán illetve francia fegyvereket, rakétákat szerelnének.

Az ügynök szerint a két év alatt megépíthető egy darab ShinMaywa US-2, egyenként 100 millió euróba kerülő kétéltű japán óriáshidroplánból akár 23 darabot is vehetne az európai piac. Jól járnának a japánok is, hiszen az indiaiakkal több, mint 10 ShinMaywa US-2 óriáshidroplán exportjáról két éve megkezdett tárgyalás nagyon lassan halad előre.

A jó hír olvastán az ember egyik szeme nevet, a másik meg könnybe lábad. Sajnos itt Európában továbbra sincs szó a menetrend szerinti hidroplán utas közlekedésről, pedig ez a japán gép erre is kiváló lenne. Csak egy rámpa tenné elegánssá bárhol a hidroplán állomást, hogy a vízből kiguruló hidroplánból az utasok bármelyik nagyváros belvárosában szállhassanak ki-be. A hajóknál 10-15-ször gyorsabban, de a reptéri transzferek és a kisebb várakozási idő miatt a hagyományos repülésnél is legalább kétszer gyorsabban érhetnének el az utasok Európa egyik városából a másikba.

Forrás: Le Point, a képek a gyár oldalairól