Beriev óriás hidroplánja új sugárhajtóművet kap

Kedvencem, a Beriev óriás hidroplánja a nemzetközi politikai és piaci helyzet alakulása miatt nagy fejlesztési lökést kapott.

A címképen is látható elsősorban vizbombázó-tűzoltó orosz hidroplán jelenlegi hajtóműve a szárnyak mögött felfelé egy konzolon áll. A különleges megoldásra azért volt szükség, hogy a hidroplán a vízről is tudjon üzemelni.

A gép régi bútordarab, bár már nem a Szovjetunióban építették, de ukrán hajtóművet kapott. Az ukránok meg az idén szankció keretében megtiltották további hajtóművek és alkatrészek szállítását az orosz gyárnak.

Pedig a Beriev gyár két éve modernizálta a típust kompozit elemekkel és új irányítási rendszerrel, a képen láthatóan megkezdődött a sorozatgyártás, a csarnokban jelenleg 5 darab gépet szerelnek, de már kérdéses az ukrán hajtómű jövője.

A történet egy más irányból is sürgetővé vált. Franciaországban egy-két éven belül elöregszik a vizbombázó kanadai gyártású hidroplán flotta, az egyre szaporodó erdőtüzek legyőzése pedig ilyen flotta nélkül lehetetlen.

Nemrégen maga Macron francia elnök nyugtatta meg személyesen a hidroplán flotta pilótáit, hogy megoldást találnak majd a modernizálásra. Legutóbb a Bombardier cég gyártotta ezeket a hidroplánokat, de ők megváltak az üzletágtól, mert szükségük volt tőkére a Bombardier CS100 és CS300 modern regionális gépek fejlesztéséhez. A Bombardier CS300 tavasszal járt először Ferihegyen, itt a videóm róla.

Csak zárójelben írom le, hogy ez sem segített rajtuk, mert a kiváló regionális gépek rengeteg megrendelése miatt az Airbus repülőgépgyárral finoman szólva társultak, kisebbségi jogokkal.

A Bombardier több mint egy éve eladta a teljes hidroplán üzletágát a szintén kanadai Viking gyárnak, aki most próbálja újra szervezni a Bombardier CL415 vizbombázó hidroplán gyártását, de ebből szerintem a francia tűzoltó flottát nem lehet majd kicserélni.

Május végén a két fonal összeért Szentpéterváron, ahol a gazdasági fórumon Macron és Putyin elnök tárgyalása után megoldást találtak és szerződést kötöttek a problémára.

Kézzelfogható megoldás adódott, hiszen a Szuhoj SzuperJet 100 regionális repülőgép már több mint 100 eladott példánya olyan francia-orosz vegyesvállalat hajtóművével repül, amely gyárat hét évvel ezelőtt a francia Safran és az orosz Saturn vállalat hozta létre Oroszországban.

A Szentpéterváron aláirt szerződésben ez a gyár olyan új feladatot kapott, hogy a képen látható SaM146 hajtóművet alakítsa át a Beriev Be-200 kétéltű hidroplán számára, az ne lógjon, hanem álljon a szárny mögött és bírja ki a tengeri használatot, a sósviz permet miatti többlet terhelést.

Az új hajtómű a hidroplán számára is nagyobb lehetőségeket biztosit. Nekem volt alkalmam Gelendzsikben, a Beriev gyár Fekete tengeri kísérleti telepén ezzel az óriás hidroplánnal „utasként” majdnem egy bemutatóra felszállnom.

A történet úgy kezdődött, hogy a moszkvai 1 híradó operatőre ülhetett a pilótafülkében a jobb ülésbe, engem meg a kapitány hátra küldött. A gépen belülről a vízbombázó operátor munkahelyén kívül csak egy vendégülés volt, de ott már volt egy fotóriporter, mögötte meg tartályok és egyebek voltak, láthatóak a 2010 zenés képeslapon. Az operátor a fedélzeten középre vitt, kivett a padlóból egy ideiglenes széket, bepattintotta azt a teljesen üres törzsbe pont a szárnyak alatt. Oldalra nézve ültem, szemben láttam az ablakon át a hajtómű elejét, majd az ember szinte csomagként odakötözött engem a székre, mellettem a hátizsákomba tette a kamerát. Mindez az utolsó képen az itt következő első zenés képeslapomon.

Beindították a hajtóműveket, majd azok gyorsan leálltak, kinyitották az ajtót, a kapitány kiszállt, rólam meg elfelejtkeztek. Fél óra múlva szálhattam ki, amikor kiderült, hogy az induláskor 100 kilométeresre erősödött a szél, 3 méteresnél nagyobb hullámokat kavart, amiben a hidroplán már nem üzemelhet a vízről. A berepülő pilóta kapitány egy szemlére motorcsónakkal kiment a tengerre a felszállópályára, és a magas hullámok alapján elhalasztotta a repülést. A szél meg estig tovább erősödött, a szentpétervári gépem nem tudott leszállni, buszoztattak Krasznodárba egy éjjeli repülésre.

2008-ban már voltam a hidroplán légi parádén, második zenés képeslapom erről. 2010-ben messziről csak ezért az élményért Gelendzsikbe repült emberként a szervezők engem azzal kárpótoltak, hogy a gyár főkonstruktőrével a pilótafülkében a jobb oldali ülésből készíthettem az óriás hidroplánról egy videóinterjút.

Az emlékekből visszatérve: a világ egyetlen sugárhajtású hidroplánja többfunkciós. Jelenleg elsősorban vizbombázó gépként használják, amikor a víz felületén „csúszva” 14 másodperc alatt 12 tonna vizet szippanthat fel a tartályaiba és azt a közeli erdő vagy más tűzre dobhatja. Utána addig ismételi a műveletet, amig kerozinnal meg a pilóták munka idejével bírja.

Az új hajtómű nagyobb tolóerőt ígér, ezért a jelenlegi tartályokat tovább lehet növelni a zenés képeslapon mutatott belső térben, ahol ültem, ideiglenesen is beszerelhető tartályokkal. Ekkor fél perc alatt 25 tonna vizet szippanthat a tűzoltó hidroplán, fele annyi fordulóval képes tüzeket oltani.

Másrészt gazdaságosabban képes a gép a tengeri mentésre, szállításra, katasztrófa védelemre akár a tenger mellett egy folyón vagy tavon is leszállva, elég neki 2000 méter szabad viziút.

Remélem, hogy a fejlesztés során gondolnak a normál utánszállítás terveinek leporolására is. Szereltek be már a raktérbe székeket is, a képen láthatóan volt már a Beriev hidroplán charter járat, sőt egyszer Putyin elnöki külön gépként is használta. 2010-es évek elején volt az Airbus-szal egy közös terv Beriev Be-210 modell néven, ahol a belső teret 72 székkel az Airbus rendezte volna be. Vagy tehetnék ezt Velencében is, ahol ma a nyugati exportra készülő Szuhoj SzuperJet 100 gépeket az olaszok dizájnolják és székezik.

Úgy látom, hogy a helyzet végre kedvez ennek az orosz különleges sugárhajtású hidroplánnak a nagysorozatú gyártásának felgyorsitására és a nemzetközi elterjesztésére. A franciák szerintem élnek majd az alkalommal, hogy ilyen sokcélú vizbombázó hidroplánokkal modernizálják a flottájukat.

Források: a gyárak és Szentpétervári Gazdasági Fórum oldalai