Concorde-katasztrófa: egy legendás gép tragédiája

A Concorde-katasztrófa évtizedekre visszavetette a hangsebesség feletti utasszállítás fejlesztését, de reméljük, nem örökre.

2000. júliusában egy legendás repülőgép katasztrófájáról szóltak a híradók, ennek képei foglalták el az újságok és hírportálok címoldalát. Lezuhant egy Concorde. Nem valószínű, hogy van még egy utasszállító repülőgép, amelyhez ilyen hírnév, rajongás és ennyi érzelem társulna, mint ehhez a típushoz. A katasztrófa hírére biztos, hogy mindenkinek azonnal felrémlett a gép alakja, sebessége, akárcsak a rajta rendszeresen utazó hírességek sora.

2000. július 25-én a párizsi Charles de Gaulle nemzetközi repülőtéren felszállt a Continental Airlines egyik DC-10-ese. Az amerikai gép hajtóművéről felszállás közben levált egy kis fémlemez, amely a pályán maradt. A lehullott lemezdarabról ekkor még senki sem tudott. Öt perccel az amerikai gép után az Air France 4590-es new yorki charterjárata, egy Concorde készült felszálláshoz ugyanezen a 4217 méter hosszú pályán. A gépen száz utas és kilencfős francia személyzet volt.

Felszállás közben, nem sokkal az elhatározási sebesség elérése után, 320 kilométer/óra körüli sebességnél a gép ráfutott a Continental Airlines Dc-10-eséről leesett lemezdarabra. A 43 centiméter hosszú, 3 cm körüli szélességű lemezcsík szétvágta a bal oldali főfutón lévő első, belső abroncsot. Ennél a sebességnél a gumi szinte szétrobbant és egy négy és fél kilós darabja eltalálta a bal oldali félszárny alsó borítását, kisebb darabjai pedig a bal oldali hajtóművekbe illetve a futóaknába jutva okoztak sérüléseket. A repülőgép folytatta a felszállást.

A bal főfutón lévő sérült kerék miatt a gép balra akart kitörni a pálya tengelyéből. A pilóta érezte az eltérést és oldalkormánnyal igyekezett a pályán tartani a gépet. Ennek ellenére a bal főfutó összetört néhányat a pálya bal oldali szegélyfényeiből, mielőtt a gép elemelkedett volna. Két másodperccel az orrfutó elemelése előtt a bal oldalon lévő hajtóművek veszíteni kezdtek tolóerejükből.

A bal főfutón lévő sérülések és a hajtóműbe kerülő gumidarabok miatt a repülőgépnek még nem kellett volna lezuhannia. A legnagyobb bajt a szárny alsó részét eltaláló gumidarab okozta. A gépen található tizenhárom tüzelőanyag-tartály legtöbbje a szárnyban, vagy részben a szárnyban helyezkedik el. A négy és fél kilós gumidarab által eltalált 5-ös számú, 9000 literes tartály aljáról egy nagy darab leszakadt és ömleni kezdett a kerozin. A tartály falát valószínűleg nem közvetlenül a gumidarab szakította át. A hatalmas ütést kapott tartályfal deformációja miatt a kerozinnal teli tartályban hirtelen, ütésszerűen megjelenő nyomáshullám szakított ki egy nagy darabot a tartály egy másik részén.

A vizsgálatot végzők számításai szerint másodpercenként körülbelül 60 liternyi kerozin ömlött a nyíláson keresztül a szabadba. A tartály sérülése után a kerozin rövid ideig szabadon ömlött ki a pályára, de néhány másodperc múlva meggyulladt. A gép nagy sebességgel gurult, néhány másodperccel a felszállás előtt hatalmas lángcsóva jelent meg a szárny alatt, amire a francia irányító rögtön figyelmeztette a pilótákat.

A kerozin meggyulladásának okaként több verziót is megjelöltek a kivizsgálók. Egy forró alkatrésszel való érintkezés meggyújthatta a kiömlő tüzelőanyagot. A később jelentkező futóműprobléma miatt felmerült az is, hogy a futóműaknában lévő 115V-os hálózat egy vezetéke sérülhetett meg a gumi szétrobbanásakor úgy, hogy aztán annak a szikrája lobbantotta lángra a kiömlő tüzelőanyagot.

A repülőgép tüzelőanyag-tartályai – az 5-ös tartály sérült meg súlyosan

Az AAIB (az angol légibaleseteket kivizsgáló szervezet) sikeresen tudta reprodukálni a sérült vezeték okozta gyulladást egy kísérlet során, így ők ezt nevezték meg a tűz legvalószínűbb okának. Valójában a kerozin meggyulladása volt az a pillanat, amely megpecsételte a gép és a rajta utazók sorsát. A hajtóművek beömlőnyílásától nem messze lángoló kerozinnak azok működésére is hatása volt. Mivel az 1-es és 2-es hajtómű közvetlenül egymás mellett van és ezek közelében égett a kiömlő kerozin azok kezdtek veszíteni tolóerejükből.

A levegő helyett beszívott, az égésből származó forró gázok és tüzelőanyag hatása hamar jelentkezett. A bal oldali hajtóműveknél a beszívott kerozin és a tűz miatt pompázs jelenség lépett fel. Ez egyfajta nyomáslengés, amikor a hajtómű kompresszorában a rendezett áramlás felbomlik és egy időben változó, pumpálás lép fel. Ez a nyomáslengés a tolóerő csökkenését vagy megszűnését és a hajtómű sérülését is okozhatja. Először a 2-es hajtómű mondta fel a szolgálatot. Ez közelebb volt a szétrepülő gumidarabokhoz és a tűzhöz is.

340 km/h körüli sebességnél, kicsit korábban, mint a szokásos, a kapitány lassan elkezdte elemelni a gépet. Ennek oka az lehetett, hogy a pilóták érzékelték a bal oldali hajtóművek tolóerejének csökkenését, eközben pedig a kapitánynak a pályáról való lesodródás ellen is küzdenie kellett. A sérült abroncs és a kerozinfolyás illetve a tűz miatti aerodinamikai hatások miatt is balra akart a gép kitörni. A felszállás megszakítása ekkor már szóba sem jöhetett, hiszen ennél a sebességnél már nincs elég távolság a pályán a megállásra, mindenképp fel kell szállni. Szinte az elemelkedés előtti pillanatokban történt meg az első komoly tolóerő-csökkenés.

Egy magyar egyetemista által készített, világhíressé lett fotó a lángoló gépről, másodpercekkel a felszállás után

A bal oldali hajtóművek ekkor a jobb oldaliak tolóerejének alig felét szolgáltatták. A pompázs jelenség többször is kialakult a rövid repülés során. Ez az állapot két-három másodpercig tartott, amikor az 1-es hajtómű elkezdett magához térni, tolóereje egészen 80 százalékig nőtt. Eközben a 2-es hajtómű teljesen leállni látszott. Tolóereje 3 százalékra esett, majd megint nőtt 15 százalékig. Szinte pontosan a pályától való elemelkedés pillanatában megszólalt a 2-es hajtómű tűzjelzése. A hajtóművet azonnal leállították, és működésbe hozták a tűzoltórendszerét. A bal oldali másik hajtómű, az 1-es még működött, de tolóereje erősen ingadozott, a 2-es hajtómű leállításakor épp felfutóban volt egy újabb pompázs után. A 370 km/h sebességgel repülő gép 1-es hajtóműve a névleges tolóerő háromnegyedét adta le ekkor, míg a jobb oldali hajtóművek hibátlanul működtek.

Az alacsonyan, kis sebességgel a levegőben maradásért küzdő gépen újabb néhány másodperc múlva megszólalt a fedélzeti wc tűzjelzése, amit valószínűleg a légkondicionáló rendszer által beszívott égésgázok okoztak. A kapitány elrendelte a futómű behúzását, az azonban a kerék sérülésekor szintén megrongálódott.

A „bűnös” lemezdarab a sérült gumi egy darabjával

Valószínűleg a bal oldali futómű aknaajtót működtető rendszer sérülése miatt a futót nem lehetett behúzni. A roncsok vizsgálatakor kiderült, hogy az orrfutónál a behúzás folyamata valószínűleg megindult, a rögzítések kioldottak, de maga a behúzás már nem kezdődött el. A kis sebességgel, kevés hajtómű-teljesítménnyel és aszimmetrikus tolóerővel repülő égő gép számára ez újabb csapás volt, hiszen a futók behúzásával nyerhettek volna némi sebességtöbbletet.

A vizsgálat szerint a kifolyó tüzelőanyag égésének stabilizálódásához az is nagyban hozzájárult, hogy kis sebességgel, nagy állásszöggel repült a gép “ideális” áramlási viszonyokat teremtve a szárnyból ömlő kerozin stabil égéséhez. Röviddel a futómű behúzására tett kísérlet után ismét megszólalt a 2-es hajtómű tűzjelzése, mire a fedélzeti mérnök elsütötte a hajtóműben lévő pirotechnikai patronokkal működésbe hozható tűzoltórendszert. Az ezt követő 15-20 másodpercben a kapitány az aszimmetrikus tólóerővel és a kis sebességgel, az első tiszt pedig a futómű behúzásával küzdött.

Az irányító, miután figyelmeztette a személyzetet a lángokra, természetesen elsőbbséget adott a Concorde-nak egy esetleges kényszerleszálláshoz, de a személyzet nem a visszafordulás mellett döntött. A sérült, éppen hogy repülő géppel az egyetlen esélyük az volt, ha megpróbálják elérni a viszonylag közel lévő, különösebb manőverek nélkül is útba eső La Bourget repteret. Az első tiszt ezt is közölte az irányítóval. Ezután ismét megszólalt a 2-es hajtómű tűzjelzése, ami innentől egészen a becsapódásig folyamatosan szólt.

Az eddig még betegesen ugyan, de működő 1-es hajtómű is leállt. Innentől már csak a jobb oldali hajtóművek működtek. Ezek teljesítményét még visszavette a személyzet, hogy kissé csökkentse az aszimmetriát. Vészesen lecsökkent a sebesség és a bal oldalon lassan másfél perce tomboló tűz már komoly szerkezeti károkat is okozott. A repülőgép irányítása valójában már nem volt a pilóták kezében. A tolóerőben jelentkező aszimmetria miatt a gép erősen balra dőlt, néhány másodperccel a becsapódás előtt már a háthelyzethez közelített. A Concorde végül egy hotel épületére zuhant.

Az alig másfél perc alatt lezajló dráma a hotel pusztulásával és a fedélzeten lévőkön kívül további négy, ott tartózkodó ember halálával ért véget. A vizsgálat során kiderült, hogy egy régi, jól ismert probléma volt a gép tüzelőanyag-tartályainak sérülékenysége. Több hasonló korábbi esetet is találtak, amikor a tartályok sérülése miatt tüzelőanyag is elfolyt a gépből. Ezúttal ez az ismert, ám alábecsült kockázatú probléma néhány szerencsétlen véletlennel „megtámogatva” végül katasztrófába torkollt.

(Eredeti publikálás: 2008.07.16)