Concorde – egy legenda tragédiájának utóélete

A Concorde katasztrófájának vizsgálata meghatározta a legvalószínűbb okokat, de feltárt néhány korábbi, elfeledett esetet is, amelyek ugyan nem vezettek tragédiához, de mindenképp figyelmeztető jelként mutattak rá a konstrukció leggyengébb pontjára.

Persze előkerültek az ilyenkor „szokásos” összeesküvés-elméletek is. Ezek egyike szerint a kapitány azért nem szakította meg a felszállást, mert a gép balra sodródott, pontosan egy olyan 747-es felé, amelyen Jacques Chirac, akkori francia elnök tartózkodott feleségével. Az esetleges ütközés beláthatatlan “politikai következményei” is szerepelnek ebben az elméletben. A japán G7-es találkozóról hazatérő elnök gépe a Concord felszállására várt, hogy utána keresztezhesse a pályát, amint a terminál felé gurul. A lángoló Concorderól készült egyik fénykép ennek a 747-esnek a fedélzetéről készült. Az elmélet alátámasztására a fedélzeti hangrögzítőn, a másodpilótától elhangzó “vigyázz!” felkiáltást hozzák fel, amely közvetlenül az orrfutó elemelése előtt történt.

A Concorde szerkezete a tartályokkal és a kiömlő kerozinnal az amerikai légügyi hivatal animációjából

Erre a rejtélyre valószínűleg soha nem fog fény derülni. A balra sodródó gép útjában lévő 747-es valóban késztethette idő előtti elemelésre a kapitányt. Az életszerűség mégis inkább azt diktálná, hogy abban az egy-két másodpercben nem valamiféle politikai következmények lehetősége, hanem egyszerűen a gép (illetve gépek) megmentése volt a cél. A másik ok az idő előtti elemelésre az lehetett, hogy a Concorde erősen balra, a pálya széle felé sodródott, egyszerűen “muszáj volt” a levegőbe emelni, mielőtt elhagyja a pályát. Egy brit pilóta a hiányzó távtartót, így a francia karbantartókat, tette felelőssé. Elhangzottak olyan vélemények is, szintén volt pilótáktól, hogy a gép némi túlsúllyal, hátszélben végezte a felszállást, ami nagyban hozzájárult a katasztrófához. A kivizsgálók ezen lehetőségek mindegyikét körüljárták, kísérletekkel és számításokkal igazolták, hogy a katasztrófa bekövetkezésében nem játszottak szerepet ezek a tényezők. Az 5-ös tartály átszakadása és egy kísérletekben reprodukálható elektromos szikra a futóaknában – a legnagyobb valószínűséggel ez okozta a katasztrófát. Ha minden egyéb körülmény szerencsésebben alakul, a gépet akkor sem lehetett volna megmenteni.

A kerozin meggyulladásának kísérleti vizsgálata a katasztrófa után

Pilóták szerint egy hajtómű meghibásodása a Concorde esetében könnyebben kezelhető probléma, mint más gépeknél a nagy tolóerő tartalék és az egymáshoz közel lévő hajtóművek miatt. Két hajtómű kiesése egy oldalon viszont már drasztikusan lerontja a repülőgép irányíthatóságát. Abban azért nagyjából mindenki egyetért, hogy a tűz kitörése után kevés remény volt a levegőben lévő gép megmentésére.

A szerkezet károsodása mellett létfontosságú rendszereket rongált meg, vagy égetett el a bal oldalon tomboló tűz. A repülés utolsó szakaszában a pilótáknak valószínűleg nem sok lehetőségük maradt bármiféle irányításra. A pletyka szintű elméletekkel szemben az már sokkal elgondolkodtatóbb, hogy a katasztrófa után módosítottak a futóművön, a szárny tartályai pedig kevlár erősítést és a Forma-1-es autóknál megszokott gumi bélést kaptak – ilyen egyetlen más polgári gépen sem szerepelt eddig. Így ellenállóbbak lettek a külső behatásokkal szemben, illetve a gumi bélés öntömítő tulajdonsága megakadályozza a tartály kilyukadása esetén is a kerozin elfolyását. Persze nem ez az elgondolkodtató – ez inkább természetes reakció – hanem az, hogy a párizsi eset előtt több alkalommal történt hasonló tartálysérülés Concordeokon, de azokat nem követték hasonló módosítások. A típus történetében a katasztrófát megelőzően 57 alkalommal fordult elő, hogy fel-és leszállás során szétrepedt, vagy kilyukadt egy gumi. A gumisérülés persze nem szerencsés dolog, de nem is katasztrofális hiba. Az már azonban korántsem szokványos, hogy a sérült gumi darabjai, illetve más, a futóműtől érkező idegen tárgyak, alkatrészek sérülést okozzanak a tüzelőanyag-tartályokban.

Korábbi hasonló esetek „találatai” a tüzelőanyag-tartályokon

Az ötvenhét ismert esetből 12 alkalommal fordult elő szerkezeti károsodás. Ezekből hat olyan mértékű volt, hogy valamelyik szárnyban lévő tartály kilyukadt és kerozin folyt el belőle. A hat tartálysérülést okozó esetből egy alkalommal biztosan magának a sérült guminak egy darabja lyukasztotta ki a tartályt. Több esetben a gumi által megrongált futómű mechanizmus, illetve futóakna ajtó működtető mechanizmusának szétrepülő darabjai okoztak sérüléseket a tartályokban, vagy a kormányvezérlés számára nélkülözhetetlen (többszörözött) hidraulika rendszerek valamelyikében. A probléma tehát ismert volt. Az egyik francia Concorde 1979-ben Washingtonban történt – addigi legsúlyosabb, három tartályt is érintő – sérülése után tanulmány készült a futómű sérüléseinek hatásairól és a súlyosabb következmények kockázatáról. Ebben elemezték a hajtómű esetleges sérülését, a tartályok sérülését, sőt, egy tartálysérülés esetére a kifolyó kerozin meggyulladásának a lehetőségét is. A tűz valószínűségét csekélynek találták egy ilyen esetben, mivel a gumi illetve fémdarabok nem okoznak tüzet, a kiömlő tüzelőanyag pedig nem találkozik olyan hőmérsékletű szerkezeti elemekkel, amelyek meggyújthatnák. Kivétel a 8-as illetve az 5-ös tartály, amelyek sérülése esetén a kerozin összegyűlhet a futóaknában és az elektromos rendszer egy szikrája meggyújthatja azt. A tanulmány elkészülte után történtek kisebb változtatások Concorde futóművén, de a tartályok alsó részének megerősítése nem látszott szükségesnek. Sajnos 2000 júliusában ezt megcáfolta az Air France Concorde-gépe.

Egy Concorde tüzelőanyag-tartályának belseje az utólagos erősítéssel

A Concorde a katasztrófa után hamarosan újra repült, de sorsát végül megpecsételte a hatalmas üzemeltetési költség és a légi közlekedés átalakulása, különösen az egy évvel későbbi terrortámadások után. 2003-ban végleg kivonták a forgalomból. A gumi sérülését okozó lemezdarabot elhagyó gép üzemeltetőjét, a Continental légitársaságot és annak alkalmazottjait 2012-ben felmentették a büntetőjogi felelősség alól, de az amerikai társaságnak egymillió Eurós kártérítést kellett fizetnie az Air France részére a hírnév rontása miatt. Egyes vélemények szerint a Concorde konstrukciós hibája azért csak ennyi idő után okozott katasztrófát, mert mindössze 14 gép üzemelt csak a két légitársaságnál. Ha egy nagyobb sorozatban gyártott gépről lett volna szó, egy hasonló katasztrófa valószínűleg már hamarabb bekövetkezett volna.

A tizenhárom megmaradt Concorde közül az utolsó repülést a British Airways egyik gépe végezte Bristolba, fedélzetén 100 British Airways pilótával és a kabinszemélyzetek tagjaival. A katasztrófa persze önmagában még nem vezetett volna a civil szuperszónikus repülés korszakának végéhez. A hatalmas üzemeltetési költségek és a gazdasági racionalitás azonban – reméljük, hogy csak átmenetileg – egyelőre a földre kényszerítette a hangsebesség feletti utasszállítás lehetőségét.

(Eredeti publikálás: 2008.augusztus 4)