Felfüggeszthető kabinok a jövő repülőgépein
Bontakozik egy irányzat a jövő repülőgépeinek fejlesztésében, ahol a hordozó repülőgépekre felfüggeszthető kabin vagy tartály tartalmazná a hasznos terhet.
Ebből az egyik szellemes megoldást egy svájci tudós, Claudio Leonardi tervezi Lausanne-ban a Szövetségi Politechnikai intézetben. A Clip Air néven futó projekt szerintem a jól bevált konténerek gyakorlatát ültette át a repülésre, ahol a konténerben levő árú kicsomagolás nélkül minden közlekedési eszközzel elfuvarozható a célhoz.
Leonardi konténere vagy felfüggeszthető kapszulája akkora mint egy vasúti kocsi, 30 méter hosszú, lehet személy vagy teher vonat. Személykocsiként 50 utas férhetne el benne. Elvileg a különböző utazási módok összekapcsolhatóak lennének, mint a konténereknél.
Leonardi szerint nemsokára elviselhetetlen lesz a repülőterek zsúfoltsága, nőnek a várakozási idők mind az utasoknál mind a gépek le-felszállása között. Az új repülőterek egyre messzebb kerülnek a városoktól, a régiek körül elfogy a terjeszkedési lehetőség. Egy kombinációban nem új terminál építésével terjeszkedne a reptér, hanem ráhordással. Ma ritka, hogy a reptéri expresszen be lehet csekkolni a gépre, itt meg mozgásban vagy az állásidő alatt elvégezhető lenne akár a biztonsági ellenőrzés is, kis várakozással a felszállásig.
Gyorsabb lenne az utasszállító repülőgépek forduló ideje, mert a levehető kabinból való ki-beszállás nem korlátozná a hordozó repülőgép műszaki fordulóidejét. Ha nem vonatos a megoldás, akkor az érkező utasokat a kabin levétele után begurítják a terminálra, vagy csak egyszerűen otthagyják az előtéren. A beszálló utasok meg már a másik kabinban várják a hordozó gépet.
Megszűnne az utasszállító és a cargo gépek különbsége, mert a hordozó repülőgépnek tök mindegy, hogy milyen kabint vagy szállító tartályt kapcsolnak rá. Emiatt olcsóbb lenne a repülőgép gyártása, csökkenne a légi szállítás önköltsége.
A videón látható, hogy hosszabb távon több levehető kabinban gondolkodnak a fejlesztők.
Végül, de nem utolsó sorban – bár ez a projekt másokkal ellentétben most még erre nem tér ki – légikatasztrófa veszélye esetén a kabint leválaszthatnák a gépről és az ejtőernyővel landolna, megmenekülnének az utasok és nyilván a pilóták is, ha akkor még lesznek, át tudnának szállni az utaskabinba.
Amúgy a repülő vasúti kocsi gondolata nagyon régi. A híres olasz repülőgép tervező Caproni, 60. modelljeként egy 100 személyes „vasúti” kocsit fogalmazott át sokszárnyú triplánná, amely 1920-ban egyszer levegőbe is emelkedett óceánátrepülő ambíciókkal.
