Juan Trippe útja a Pan American légitársaságig
Juan Trippe, az ember, aki negyven éven át az utasrepültetés demokratizálásának motorja volt a minél több utast szállító repülőgépek megrendelésével. Részlet Az utasrepültetés nagy pillanatai című e-könyvünkből.
Juan Trippe a múlt századfordulón született és az amerikai felső tízezerből származott. Apja bankot, anyja ingatlan fejlesztő céget vezetett. Egyetem előtt a Harvard vagy a Yale volt a kérdés, ő az utóbbit választotta.
Egyetemistaként az első világháború alatt pilóta engedélyt szerzett a haditengerészetnél. Leszerelt pilótaként megalapította a Yale Egyetem repülőklubját, majd a családi hagyományoknak megfelelően egy kis Wall Street-i kitérő következett, ahol nem érezte jól magát, akkor már dolgozott benne a nagyívű légi ipari befektető.
Kezdetnek alapított egy kis légi taxi céget New Yorkban, társadalmi kapcsolatai adták a piacot, a nagyvárosi elitet röptette a környező szigeteken levő birtokaikra. Majd ahogy lehetőség nyílott, betársult az akkor induló légiposta üzletbe, övék volt a New York Boston útvonal.
Első nagy dobásaként a karibi térség szigetei közötti repülést kiterjesztette földrészek közöttivé. Tanulmányozta és a légi szállításban lemásolta a 18. századi gyors vitorlások, a klipperek közlekedését. A klipperek az óceánokat sziget támaszpontok érintésével szelték át, ahol később gazdag városok jöttek létre.
Trippe Kína irányába erre a célra Csendes óceáni szigeteket használta és kapott némi hátteret ehhez Roosevelt elnöktől, aki az általános gyakorlatával ellentétben monopoljogot adott a PanAm részére posta és utas szállításra az USA-n kívül. Ezzel a lépésével nem hivatalosan a Pan Am-et nemzeti légitársasággá léptette elő.
Egy felszállással öt-hatezer kilométer hatótávolság, minimum 300 kilométer óránkénti sebesség, legalább harminc utas luxuskörülmények közötti szállítása – ezek voltak Trippe követelményei a gyártókkal szemben.
A hidroplánokat pedig az olcsó tengeri repülőtér miatt választotta, a képen látható típusok közül a Boeinggel alakult ki a legjobb és egészen a jet korszakba nyúló tartós kapcsolata.
Trippe a klipperek személyzetének hajózási fazont adott. A bőrzsdekis, sálas, bőrsapkás pilóta kinézetet elegáns és a tengerésztisztekre emlékeztető ruházat váltotta fel. Átvették a tengerészeti rangokat is, ekkor alakult ki a kapitány, első tiszt, rádiós, mérnök rang a repülésben, de a repülőgépnek is jutott fedélzet, utaskabin és egyéb a hajózási elnevezésekből. Sőt a gépek megvilágítása is az ottani mintát követte.
A repülőgépek indulása, érkezése az óceánjáró hajókhoz hasonlóan felért egy népünnepéllyel. Az utazás közben a repülőgép belső tere a folyamatos luxus szolgáltatások színtereként hol étterem, hol szalon, hol hálóhelyiség volt, egyenruhás személyzettel. Trippe jó tanácsadójának, a híres pilóta Charles Lindbergh segítségével a hajózás versenytársává emelte a repülést a földrészek között.
Az óceánrepülésben a hidroplánok uralmát elmosta a háború, ezért a Pan American a képen látható bombázóból továbbtervezett Boeing 377 Stratocruiser gépre váltott.
Trippe jókor érezte meg, hogy a nemzetközi légiközlekedés nemcsak a világjáró elit privilégiuma, hanem a közönséges halandó részére is meg kell teremtenie a lehetőséget.
A háború után New Yorkból Londonba több mint a felével lecsökkentette a repülőjegy árát. Ezzel kivívta a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség haragját, London repülőterét bezárták előtte, Írországba tudott csak leszállni. Kartell ellenes programjához kénytelen volt olyan repülőtereket használni, mint San Juan, Puerto Rico.
Közben személyzete öltözködésével világdivatot diktált, az utazási lehetőségek tágítására Intercontinental néven a világon szállodaláncot hozott létre, Pan Am toronyszékházat épített New Yorkban helikopter leszállóval és 1952-ben elfogadtatta a IATA-val a kétosztályos fedélzeti elrendezést.
1958-ban forradalmasította a légiközlekedést a Boeing B707 első sugárhajtású utasszállító repülőgép, amely fele annyi idő alatt repült át az óceánon, mint elődei és közben kétszer annyi embert szállított. Trippe a bevezető időszak után a korábbi öt ülés helyett egy sorba hatot szereltetett, ez a mai standard a keskeny törzsű repülőgépeknél.
De kevesellte ezt a teljesítményt is és pár év múlva a cég minden vagyonát képletesen feltette a Boeing B747, a Jumbo Jet kifejlesztésére. Megint duplázott az utas számban, ez a gép már közel négyszáz utast vihetett magával. A pilótafülkét meg kezdetben azért emeltette meg, hogy az orr lehajtásával könnyebben lehessen a csomagokat bepakolni. A mögötte keletkezett púpban pedig kevesellte a személyzeti szállást, így jött létre a második fedélzet és a hamisítatlan kinézet.
Képek és további részletek a kezdetetktől napjainkig Az utasrepültetés nagy pillanatai című e-könyvünkben. Mindössze egy jó kávé áráért, 300 Ft-ért kínáljuk, vásárolja meg most.
