KLM Amszterdam – Batávia járata egykoron
A húszas években a holland gyarmatokkal való kapcsolattartás kikényszerített egy 12 ezer kilométeres légijáratot.
A KLM 1924-ben tájékozódó jellegű próbarepülést szervezett Amszterdam és a távoli holland gyarmat, Batávia – a mai indonéz főváros, Jakarta – között. A potenciális utazóközönség, a kormánytisztviselők és üzletemberek szerettek volna gyorsabban eljutni a gyarmatra. Első kísérleti alkalommal Fokker F7 típusú géppel repülték végig az útvonalat. Több mint egy hónapig tartott az út, a leszállási helyszínek megismerése mellett közben motorhibákkal is meg kellett küzdeniük.
Öt évig tartott, míg a KLM batáviai járata menetrendszerűvé válhatott. 1929 őszén már egy Fokker Trimotorral repülték végig a tizenkét ezer kilométer hosszú utat. A kilencven óra tiszta repült időt 12 nap alatt teljesítették húsznál több leszállással.
A napi 7-8 óra repülés közben a leszállási helyeken az étkezés, éjszakai szállás, pihenés az utasok számára kevés volt, ezért az eredetileg 12 személyes gépben fekvőhelyekkel csak hat utas számára biztosították a távolsági repülést. A repülőjegy ára is elég borsos volt, hatszáz angol fontba került, azért akkor házakat lehetett venni.
Az európai szakaszon mi is bekerültünk az útvonalba, Lipcse és Belgrád között Mátyásföldön szállt le a KLM Fokkere.
A járat még kilenc évig repült. A Fokkereket modernebb amerikai utasszállítók, a Douglas repülőgépei váltották fel. A DC-3-assal már hat nap alatt repülték végig a távot, a fekvőhelyek maradtak, de az utas kapacitás 12 főre nőtt. Mikor 1937-től Budaörs lett a magyar főváros nemzetközi repülőtere, akkor a KLM hosszú járatának repülőgépei már ott landoltak. A háború kitörése egyben a járat végét is jelentette.
Hetvenöt év alatt ekkora távon a hat napból leszállás nélkül fél nap lett, amit már filmnézéssel és koktélozással kibírnak az utasok. Hála az úttörőknek, köztük a KLM-nek is, ennyit fejlődött háromnegyed század alatt a légi utasszállítás.
