Magyar repülős emléktúra a Földközi tenger körül, már 5 éves a rekord

5 éve ott voltunk Ferihegyen, amikor Földi Zoltán és Hankusz Kálmán aviátorok a Magnus Fusion Vízangyallal leszálltak. Zoltán és Kálmán az egykori kétszemélyes magyar Gerle 13 útjának tiszteletére és nyomában újból körberepülték a Földközi tengert.

Az újabb magyar repülési rekordhoz vezető útról akkor Földi Zoltán pilótát kérdeztük, aki a cimképen látható. Zoltán elmondta, hogy egész repülős pályafutását meghatározta a Gerle 13 magyar építésű repülőgép harmincas években végrehajtott Földközi tengert körberepülő túrája. Az erről szóló könyv úgy került fiatal srácként a kezébe, hogy első éves pilóta korában szorgalmáért a könyvvel ajándékozta meg az akkori MHSZ-es repülő egyesülete.

Azóta fiatalkori álomként szunnyadt benne a Bánhidy Antalék rekordjának újbóli lerepülése. Hiszen akkor még a külföldi út is csoda volt, a szocializmusban 70 dollár költőpénzzel három évenként lehetett Nyugatra utazni, később meg jött a munka meg a család. A konkrét tervezést Rakonczay Gábor, aki átevezte egy kenuban az óceánt, egy előadása indította el. Majd egy repülőnapon találkozott Hankusz Kálmán fotóssal, később dolgoztak együtt a levegőben.

Összehaverkodtak, szóba került az álom és a tervezgetés, amire Kálmán egyből rávágta, hogy vágjunk bele akár holnap, ő hozza a National Geographic-ot, akiknek már fotózott. Zoli Cessna 150 típusú kétszemélyes gépével kalkulálva elkezdtek komolyabban számolgatni, tervezni, két szakmai barátot is bevontak a munkába, velük is beszéltem, szerepükről később.

Aztán egyszer Zoli a szaunában ülve megvilágosodott: illetlenség lenne az emléktúrára nem magyar géppel elrepülniük. Ekkor már hallott a Magnus gép fejlesztéséről, ismeretlenül bekopogott a kecskeméti gyárba, ahol jól fogadták, alakult a repülőgép ügye is.

A Földközi tenger körberepülése nemcsak az új gépnek jó reklám, (Magnus Expedíció) hanem bekerülhettek vele a Szentkirályi Ásványvízgyár Vízangyal kampányába, ezért lett a gép neve Vízangyal. De jöttek a többi szponzorok is, alig fértek rá a logók és emblémák a gépre, köztük a Budapest Airport is, ezért indultak innen és érkeztek vissza ma ide.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. László mögött Zsuzsa, vele készített interjút a Hölgypilóták bloggerina.

Az út részleteire később egy másik cikkben majd visszatérünk, még beszéltem a fotós Kálmán szerint a repülő páratlan páros harmadik földi tagjaival. Emődi Zsikla József pilótával és Pálos Csaba fotónavigátorral. József 2007-ben kezdte el ugyanezt az emléktúrát szervezni munkatársával, Csabával. A követségeken intézték az engedélyeket és a gépet a Corvus adta volna az úthoz, amit a Corvus Repülőgépgyár dicstelen megszűnése meghiúsított, így az egész anyag felkerült a polcra.

De teszem én hozzá, az istenek valószínűleg nem akarták, hogy a befektetett munka is elillanjon, ezért egy éve Zoltán és Kálmán az emléktúra szervezése közben rájuk találtak, ők meg elvállalták háttérből a segítésüket, ők lettek az expedíció itthoni földi személyzete.

Csaba volt itthonról a folyamatos direkt segítő, aki elmondta, hogy ennek keretében intézte a repülési terveket, engedélyeket, diplomáciai dolgokat, ami különösen az Európai Unión kívül néha nem volt egyszerű. Ott a határátlépés miatt nemzetközi repülőterekre szálltak le, érintették Tunéziát, Izraelt, Egyiptomot, Szerbiát. Az út egyik legszebb képe a Holt tenger sós vize fölött született.