Ráülne egy sárkányra és repülne vele?
Az ember sokat gondolkodik azon, hogy ráülne egy sárkányra vagy sem, mert a sárkányrepülő az érdeklődő és leendő utas számára első ránézésre kicsit bizarr szerkezetnek tűnik. De mire ezt a beszámolót elolvassa, megszereti és rajongani fog érte.
A sárkányrepülő csupa drót, cső, meg egy kis ponyva. Úgy tűnik, hogy a hátsó ülésbe helyet foglaló áldozat nyakába vesz egy autómotort, amin kerék helyett természetesen egy légcsavar pörög, szétrázza az agyát, de repül.
Annyira nem lehet rossz, ha van, aki rá mer ülni… Messziről kerülgetem még egy kicsit a repülő eszközt, majd egyre közelebbről próbálom szemügyre venni, míg végül a pilóta közli, hogy ki lehet ám próbálni is. Sokat nem kellett könyörögni, a kíváncsiságom nagyobb hajtóerő volt, mint a para, úgyhogy rászántam magam.
A kedves pilótafiú azt mondta, hogy a lábam közé kell vennem őt, és tök jó lesz. Hmm… Biztos ez? És tényleg!
A hátsó utas-ülés előtt ül közvetlenül a pilóta, gyakorlatilag az utas lábai között, viszont jóval magasabban. A kilátást egyáltalán nem zavarta, hogy valaki előttem még vezeti is a gépet. Húzott egy sisakot a fejemre, bekötötte a hevederemet, ő is beült, és már fönt is voltunk.
De tényleg, nem volt több idő, mint amennyi idő alatt ide leírtam. Hihetetlenül keveset gurultunk a füvön, a motor a nyakamban tolt minket, ami igen komoly biztonságérzetet adott. A kis zötyögős gurulás után elemelkedéskor még himbálóztunk egy picit, és utána simán, nyugodtan emelkedünk a sárkányrepülőgéppel a magasba.
fotók: Flekk Sándor és neje
A sisakok és a mögöttünk pörgő motor nem éppen utasbarát a kommunikáció szempontjából, de nem is nagyon volt rá szükség. A látvány önmagáért beszélt… Tényleg jó volt!
